A minket körülvevő világról szerzett információink túlnyomó
többsége fénysugarak formájában jutnak el hozzánk. Ez a látás. Hogy mivel
nézünk, mivel és hogyan látunk, azt egy kicsit később fogom tárgyalni.
A fény elektromágneses sugárzás, amely a szemünkbe jutva
látásérzetet kelt. Az elektromágneses spektrumnak – amely a gamma-sugárzástól a
rádióhullámokig terjed – csak egy elhanyagolhatóan kis része az, amit szemünk
érzékelni képes; ez a 400 nm-től a 780 nm-ig terjedő tartomány.
(1-1. ábra)
A fényt (pontosabban elektromágneses sugárzást) atomok vagy
molekulák bocsátják ki olyankor, amikor egy magasabb energiaszintről
alacsonyabb energiaszintre kerülnek. Ekkor az atom v. molekula gerjesztési
szintje közötti energiakülönbség egy energiakvantum, azaz foton formájában
kisugárzódik. Az energia kibocsátás (fénysugárzás) nem lehet folytonos, hanem
kizárólag meghatározott kvantumokban történhet.
A foton a megfigyelés módjától függően hol részecske, hol
pedig hullám tulajdonsággal rendelkezik. A valóságban mindkettő egyszerre
létezik. A fénynek ezt a „kettősnek” nevezett természetét érzékszerveink útján
szerzett szemléletünkkel nem tudjuk felfogni.
Egy foton energiája egyenesen arányos a fényhullám
frekvenciájával: E = ħ × n
ahol ħ az úgynevezett Planck-féle hatáskvantum (értéke: 6,626 × 10^-34 Js) és n pedig a sugárzás frekvenciája. A fénysugár frekvenciája és hullámhossza
(l) között a következő összefüggés áll fenn: n = c/l
Az elektromágneses hullám azt jelenti, hogy
a fénysugár haladási irányára merőlegesen elektromos (E) és mágneses (M)
erőterek oszcillálnak.
(1-2. ábra)
A fénynek nincs nyugalmi tömege. Terjedési
sebessége légüres térben (vákuumban) c = 299 977 km/s, kerekítve
300 000 km/s.
Anyagi
közegben a fény ennél kisebb sebességgel terjed, mégpedig a vákuumban mért
fénysebesség és a közeg törésmutatója (n) hányadosának megfelelő értékkel: v =
c/n.
Itt rögtön megragadom az alkalmat, hogy
rávilágítsak egy tévhitre, vagy hibás elgondolásra. Szokták ugyanis mondani,
hogy egy igen nagy tömegű és sűrűségű objektumról, azaz egy fekete lyukról még
a fénysugár sem tud „elszabadulni”, mert „visszapottyan” a felszínére. Ez a
magyarázat nagyon messze áll a valóságtól. Mi az, hogy nem tud elszabadulni? Tudjuk,
hogy a fénysugár sebessége mindig állandó és többnyire egyenes vonalban terjed.
Miről is van hát szó? Arról, hogy amikor a fekete lyukból egy foton ki akar
jutni, le kell győznie a roppant erős gravitációs teret. Ezzel energiát veszít.
Igen ám, de miből is áll a foton energiája? A frekvenciájának és a Planck-féle
állandónak a szorzatából. Mivel a Planck állandó, az ugye állandó, csak a
frekvenciája csökkenhet, ha csökken az energiája. Magyarán a hullámhossza
szinte a végtelenségig megnyúlik, azaz „láthatatlanná” válik.
De térjünk vissza a fényhez! Három dologgal
lehet jellemezni: az erősségével (intenzitásával), a hullámhosszával (színével)
és a polarizációjával.
A fényerősség (I) egysége a candela (cd). Ez
a platina dermedéspontján, 2046 K fokon lévő fekete test 1 cm2-nyi felületéről
merőlegesen kisugárzott fényerősségnek az 1/60-ad része. Ez kb. megegyezik egy
normál Hefner-gyertya fényével. (Mi az, hogy fekete test? Ha fekete test, akkor
hogy sugározhat fényt?) Újabb kis kitérő következik:
Természetesen itt nem „fekete” testről van
szó. A Stefan-Boltzmann törvény szerint az abszolút fekete test teljes (vagyis az összes
hullámhosszra összegzett) sugárzása (sugárzásának energiája, ezzel a
teljesítménye) arányos a test abszolút (Kelvinben mért) hőmérsékletének
negyedik hatványával és a test felszínével. Egy fekete test sugárzásának
hullámhossza (színe) és hőmérséklete közötti összefüggést a Wien-törvény fejezi
ki. Ennek egy egyszerű formája a következő:
l × T = 2 897 768,5 nm×K, ahol l a maximális intenzitású
sugárzás hullámhossza, T az abszolút hőmérséklet.
(1-3. ábra) Az ábrán is
látható, hogy Napunk kb. 6000 K fokos fotoszférája a sárga színtartományban
sugároz a legerősebben.
Másik fontos fogalom
a fényáram (lumen). 1 lumen fényáramot sugároz ki egy 1 candela erősségű
pontszerű fényforrás az 1 méter sugarú gömb felületének 1 négyzetméterére, vagyis
1 steradián fényszögbe.
(1-4. ábra)
A megvilágítás
egysége a lux. 1 lux a megvilágítása az 1 négyzetméter felületnek, ha arra 1
lumen fényáram esik.
Az emberi szem nem
egyformán érzékeny a különböző frekvenciájú (színű), de azonos intenzitású
fényre.
Az elektromos és
mágneses térerősség vektorok általában a fénysugár haladási irányára
merőlegesen, minden irányban rezednek. Ezeknek bizonyos szabályosság szerinti
rendeződése a polarizáció. A fényvisszaverődés, vagy fénytörés a rezgési
irányokat (a polarizációt) befolyásolhatja. Ha csak egyetlen síkban rezgő
komponensek maradnak meg, azt mondjuk, hogy a fény lineárisan polarizált. Egyes
állatok, főleg rovarok képesek érzékelni a fény polarizáltságát, az emberi szem
azonban nem.
FOLYTATÁSA
KÖVETKEZIK!